Ritát azzal kerestem meg, hogy „utálom a munkám”, „nem tudom tovább csinálni”, „ha még egy plusz kommunikációt le kell folytatnom akár a munkámmal kapcsolatban, akár a magánéletemben, sírva fakadok”. Aztán a konzultációinknak köszönhetően sikerült eljutnom oda, hogy nem kellett munkát váltanom (ez nekem nagyon fontos volt). És most már egy nehezebb/hosszabb munkanap előtt se kerülget a sírás, sőt utána is még van energiám/kedvem egy-egy beszélgetéshez vagy programhoz a barátaimmal. 🙂
(anonim visszajelzés)
Én az a típus voltam, aki mindig mindenkit kiszolgál, csak magáról feledkezik meg. Aztán jött egy pont, amikor úgy éreztem: ennyi volt. Ritával elkezdtem újra tanulni, hogyan lehet nem bűntudattal nemet mondani. Már nem érzem magam rossz embernek, ha magamra figyelek. Ez nekem óriási előrelépés volt.
(Zsuzsa)
Elképesztő utat jártunk be Ritával, nagyon hálás vagyok neki a közös munkáért. Egyszerre volt támogató és komfortzónából kilökő. Nekem nagyon jó kombináció volt, ő erre igazán ráérzett.
(Artemisz)
Mikor Ritához fordultam, szinte állandó szorongással éltem. Egy egyszerű telefonhívás vagy e-mail is megbénított. A konzultációk során fokozatosan kezdtem el érteni, mi zajlik bennem – és hogyan tudom kézbe venni. Mostanra már nem reagálok ösztönösen, hanem tudatosabban, felszabadultabban vagyok jelen a mindennapokban.
(András)
Nagyon sokszor alkalmazom, amit tanítottál. Sokszor sikerült konfliktus elkerülni (visszakérdezéssel). Egyszer-kétszer már sikerült kiállni magamért. Egyszer egyedül maradtam egy műszakban és nagyon szépen megoldottam. Éjszaka továbbra is jobban alszok. „Magánéletben” továbbra sem érdekel a kórház.
(Ildikó)
Mielőtt elkezdtünk együtt dolgozni, folyamatosan fáradt voltam – nem testileg, hanem lelkileg. Minden nap egy újabb csata volt. Rita nem megoldást adott, hanem eszközöket. A beszélgetéseink során kiderült, hogy van választásom. Most már nem csak túlélni próbálok, hanem élni.
(anonim visszajelzés)
